A Gerecse bányáiról és barlangjairól ismert dachsteini mészkőhegység. A 400–600 m magas rögök a triász és a jura időszakban keletkeztek mintegy 200–150 millió éve. A kövekben őstengeri óriás egyejtűek, megaloduszok, azon időszaki vörös mészkőben lábasfejű ammoniták mészhéjai láthatók. A Gerecse mészkőhegység bányái közül a nagy-pisznicei a legnevezetesebb, ahonnan feltehetőleg már a rómaiak, de Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején minden bizonnyal fejtették a vörös mészkövet, amelyet – piszkei és tardosi „vörös márványként” – évszázadok óta több nevezetes épület építésénél is felhasználtak (talán a leghíresebb a Visegrádi palota). A hegység tipikusan gyűretlen röghegység, mely az egyes erogén mozgások hatására összetört, s a törések mentén süllyedések, illetve kiemelkedések jöttek létre. Legidősebb kőzetei a triász dolomit és dachsteini mészkő, továbbá a változatos kifejlődésű jura és kréta mészkőformációk, durvatörmelékes összletek. Ezekre a középső eocén tenger agyagos, márgás, helyenként széntelepes üledékeket rétegzett. A szerkezeti árkokban az eocént követő szárazföldi periódus után oligocén homok, márga, kavics, a peremeken pannóniai deltakavics, agyag és homok, édesvízi mészkő rakódott le; a negyedidőszaki üledékeket édesvízi mészkő, lösz, lejtőüledékek, folyóvízi homok és kavics képviselik.