János bácsi Kiskörén jött a világra, a nyolcgyermekes család legfiatalabb gyermekeként. Gyermekkora – több más kortársához hasonlóan – nehéz és küzdelmes volt. Édesapját korán elvesztette, özvegy édesanyja egyedül nevelte őt és nála két évvel idősebb bátyját. János bácsi mindent megtett, hogy az apa nélkül maradt kis család megélhetését segítse: az általános iskola tanítási szüneteiben a környékbeli gazdáknál dolgozott, a munkáért kapott pénzt édesanyjának adta.

13 éves korában nagyot fordult az élete: Budapestre került, ahol egy szűcs-cipészmester mellett cipésztanuló lett. Budapest 1944-es ostromát az óvóhelyen élte át, majd fővárosunk felszabadítása után gyalog indult haza, Pélybe, az édesanyjához. Rövidesen azonban visszaköltözött Budapestre, ahol 1950. szeptemberéig, a katonai szolgálatra való bevonulásáig a Kelenföldi Textilkombinát dolgozója lett. A kötelező hároméves katonaidő letöltése után 1953-ban leszerelt, a régi fővárosi munkahelyére azonban már nem tudott visszamenni, így újra visszaköltözött Pélyre, ahol 1954-ben jelentkezett és felvételt nyert a rendőrség állományába. Ez döntő fontosságú volt János bácsi életében életpályájának alakulása és családja szempontjából is. Rendőrségi kinevezése Tatabányára szólt, így került városunkba, ahol azóta is él. Ide kötötte a munkája, de itt alapított családot is.

Rendőrségi munkája indulásakor beiskolázták, és már ekkor bizonyságot adhatott odaadó munkájáról és szorgalmáról. Tanulótársaival együtt aktív szerepet vállalt a dunai árvízvédelmi munkálatokban, amelyért árvízvédelmi emlékérmet kapott, tanulmányait pedig kiváló eredménnyel fejezte be, így rendőrezredessé léptették elő. A tanulást később is folytatta, amikor 1963-ban a Tatabányai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának nyomozója lett: 1964-től 1967-ig a Belügyminisztérium Rendőrtiszti Akadémiájának hallgatója volt, tanulmányait ismét jeles eredménnyel, Főkapitányi Dicsérettel fejezte be. Rendőrségi pályája tovább ívelt, amikor alhadnagyi fokozattal bűnügyi csoportvezetői megbízást kapott, majd a Bűnügyi Alosztály vezetője lett. Ebben a pozícióban dolgozott 1982-es nyugdíjazásáig is.

Nyugdíjazása után sem maradt otthon. 1983-tól 1997-ig még aktívan dolgozott, felkérésre a Tatabányai Ingatlankezelő Vállalatnál tevékenykedett mint rendész. Igazi nyugdíjas évei 1997-től kezdődtek, idejét azóta felesége szerető gondoskodása mellett 2 gyermeke és 4 unokája körében tölti. Kedves időtöltései közé tartozik a meccsnézés és a totózás.

Születésnapja alkalmából még sok-sok erőben és egészségben eltöltött szép évet kívánunk!

Bóta János bácsi köszöntésén készült képek a Galériában tekinthetők meg.