Az ötvenhárom válaszadó véleménye alapján készült tapasztalatok összességéről az önkormányzatnál egy kerekasztalbeszélgetésen számolhatnak majd be, ahol várhatóan jelen lesznek a nevelési és oktatási intézmények fenntartói is. A válaszadók nagy többsége óvodás korú autizmussal élő gyermeket nevel, akiket gyermekkori autizmussal diagnosztizáltak, ám vannak közöttük olyanok is, akik még nem kapták meg a diagnózist.

„Óriási probléma, hogy a gyerekek számának emelkedésével a diagnózist végző állami ellátóhelyek száma nem nőtt. Évek telnek el, amíg egy autizmussal élő gyermek megkapja a megfelelő ellátást. Magára maradnak a szülők, a klubunk ezen próbál segíteni, de most a járványból adódó bezártság miatt a gondok növekedtek. A legfőbb problémának azt érezzük, hogy nem tudható, ténylegesen hány autizmussal élő ellátását kell megoldani. Látjuk, tapasztaljuk: az intézmények sokat tesznek a gyermekekért, ám így nem tudnak készülni a fogadásukra, s a szülők pedig nem tudják, hová írathatják be a különböző érintettségű autista gyerekeiket. A legfontosabb egy adatgyűjtés lenne, hogy lássuk: két-hároméves kortól felmenő rendszerben hány diagnosztizált, diagnózis alatt lévő, vagy vélhetően autizmussal élő gyermek van. Lassan változik Tatabányán is az emberek megítélése az autizmussal kapcsolatban. Ma már szerencsére egyre többen tudják: nem merülhet ki az akadálymentesítés abban, hogy rámpákat helyezünk el a lépcsők mellett. Az autistáknak a kommunikációban, társas viselkedésben nyújtott támogatás ugyanolyan fontos, mint a mozgássérülteknek az akadálymentes bejutás egy intézménybe” – vallja Sugár Gabriella, a Kék Madár Szülőklub koordinátora, aki 2020-ban átvette a Komárom-Esztergom Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház által meghirdetett akció keretében Az Év Önkéntese díjat.

fotó: érzékenyítő óra egy iskolában