Hagyományosan minden évben Szent Borbála napján adja át Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata a város legrangosabb díjait. Idén először az egykori Bányatiszti Kaszinó adott otthont az ünnepségnek.

A nap legmagasabb kitüntetését, Tatabánya Város Díszpolgára címét Kovács Miklósnak adományozták.

Kovács Miklós az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatójaként 1982-ben matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Pályáját a Dolgozók Gimnáziuma és Szakközépiskolájában kezdte, mint matematika-fizika szakos tanárjelölt. Emellett óraadóként tanított az akkori IV. Számú Általános Iskolában, majd a Sárberki Általános Iskolában, és az Egészségügyi Szakközépiskolában. 1983-tól az Árpád Gimnázium főállású tanára lett. Az iskolában végzett munkáját 1995-ben a diákönkormányzat Árpád-díj adományozásával ismerte el. 1997-től a gimnázium igazgatói feladatait látja el. 

Igazgatói tevékenysége alatt az elmúlt 24 évben az iskola helyzete, megítélése pozitívan változott. Az intézmény vezetése és nevelőtestülete olyan nevelési, oktatási programot és értékrendet alakított ki, mely az iskola mindennapi életét meghatározva épít hagyományaira, ugyanakkor korszerű, eredményes nevelő-oktató munkát tesz lehetővé, így vonzóvá téve az Árpádot a középiskolába készülő diákok és szüleik számára egyaránt. 

Precíz szervező munkájának köszönhetően intézménye 1999-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium elismerésként elnyerte Komárom-Esztergom megyében egyedüliként a Kiváló Érettségiztető Vizsgahely címet. 2009-ben vezetői tevékenysége és tanári munkája elismeréseként Öveges József díjban, 2012-ben pedig Molnár János díjban részesült. 

Tevékenységeivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 2016-ban Orbán Viktor miniszterelnök úr együttműködési megállapodást kötött a várossal, amelyben az Árpád Gimnázium reálgimnáziummá fejlesztésére tett ígéretet, és amelyet a kormány határozatával megerősített. 

Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben részesült, és Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át.

Emberi tulajdonságai, lelkiismeretes vezetői és tanári tevékenysége, töretlen munkakedve, példaértékű munkabírása, kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként a mai naptól a Tatabánya Díszpolgára címet viselheti. 

A Szabó Ignác díj olyan személynek adományozható, aki Tatabánya városban orvosként, egyéb egészségügyi és egészségügy területén dolgozóként, illetve a város hátrányos helyzetben lévő lakosainak szociális ellátásában, gondozásában, támogatásában kiemelkedő színvonalú teljesítményt nyújt.

Szabó Ignác díjat vehetett át Pátkai Antalné és Schvarcz Tibor.

Pátkai Antalné a Komáromi Jókai Mór Gimnázium elvégzése után az Egészségügyi Szakiskolában csecsemő és gondozónő képesítést szerzett 1982-ben, majd 1991-ben az OTKI Egészségügyi Főiskolai Kar egészségügyi szakoktatói szakán végzett. Tanulmányait a Semmelweis Egyetem főiskolai karán egészségfejlesztő mentálhigiénikus szak megszerzésével koronázta meg.  

Pályaválasztásában nagy szerepet játszott a gondoskodni vágyás érzése. Elsőként bölcsődei gondozónőként és csoportvezetőként, majd 1997-től a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál családgondozóként helyezkedett el. 

Problémaérzékeny és tettre kész személyiségével a kezdetektől szenvedélyesen vetette bele magát a munkába Tatabánya peremkerületeiben, a Mésztelepen és a Hatostelepen. Az egyéni esetkezeléseken túl ötletadóként, szervezőként és megvalósítóként is aktívan részt vett egészségnapok, roma hagyományőrző programok szervezésében. 

Kiszámítható és megbízható személyiségének, a kollégákra is kiterjedő segítőkészségének köszönhetően 2001-től csoportvezetői feladatokat lát el.

Teherbírására jellemző, hogy évekig látott el családgondozói tevékenységet Várgesztesen és Vértessomlón, és társszervezője az Anita Klubnak, mely az emlőműtött nők önsegítésében ad támogatást.  

Példaadó az a hozzáállás, amivel a jogszabályi környezet változásait követi. Fontosnak tartja a folyamatos önképzést, szakmai ismereteinek bővítését. 

Több évtizedes példaértékű munkájának elismeréseként ma Szabó Ignác díjat vehetett át. 

Schvarcz Tibor Oroszlányban született 1947-ben, 1950-től él Tatabányán, ahol általános és középiskoláját végezte. A Szovjetúnióban a Sztravlopoli Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerzett diplomát 1971-ben. 1972-től egy éven át a Tatabányai Egészségügyi Szakközépiskolában tanított, ugyanitt később 1979-ig szakfelügyelő volt. 1974-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Kórbonctani Intézetében patológus szakorvosi vizsgát tett. 1989-ben megvédte az alkoholos májkárosodásokat vizsgáló disszertációját, és az orvostudomány kandidátusa címet szerzett. 

A tatabányai Szent Borbála Kórház Patológiai Osztályán helyezkedett al, ahol azóta is dolgozik, immár nyugdíjasként. 

1994-től 2010-ig Tatabánya országgyűlési képviselőjeként az egészségügy nehézségeinek enyhítéséért a megyei kórházban egy új pavilon megépítéséért küzdött. Üzemorvosként is sokat tett a veszélyes munkakörben dolgozók egészségéért. 

Jelenleg patológiával, illetve aspirációs cytológiai vizsgálatokkal foglalkozik. Számos tudományos cikke jelent meg ezekben a témákban hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyaránt. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara létrehozásában elévülhetetlen érdemei vannak. 

Több kitüntetéssel is büszkélkedhet: Kíváló Munkáért Kitüntetés, Miniszteri Dícséret, A Magyar Gyógyszerész Kamaráért, és Megyei Főigazgatói Dícséret. 

Több évtizedes példaértékű munkájának elismeréseként ma Szabó Ignác díjat vehetett át. 

Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése „Ezüst Turul Díjat” alapított tiszteletének és megbecsülésének jeléül azok részére, akik Tatabánya város fejlesztése, szellemi és tárgyi értékeinek gyarapítása érdekében kimagasló teljesítményt nyújtottak.

Ezüst Turul díjat vehetett át Dallos István és Román Géza.

Dallos István 1953-ban született Tatabányán. Tanulmányait a Kereskedelmi és Ipari Szakközépiskolában, a Bánki Donát Gépipari Főiskolán, valamint a Kodolányi János Főiskolán végezte, utóbbin két szakon is, közgazdaságtan és kommunikáció szakon. Dolgozott a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál, a Központi Műhelyüzemben, a Központi Anyagellátónál, az ittHON városi újságnál, és a Tatabányai Múzeumban, jelenleg pedig nyugdíjas. A múzeumi munka mellett több éven át a Komárom-Esztergom Megyei Hírlap és a Népszabadság külsős munkatársa volt.

1972-től tagja a Tatabányai Bányász Fotóklubnak, majd 1984-től vezetője, mely évben létrehozta a Tatabányai Fotóműhelyt. 1993-tól 2001-ig óraadó tanárként a Fellner Jakab Középfokú Iskolában fényképészetet oktatott. 1992-től tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, és kezdetektől a Magyar Fotóriporterek Társaságának. Ügyvivő titkára a Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítványnak, valamint a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítványának. 

A fényképezés mellett vagy abból eredően helytörténeti kutatásokat végez, feltárva a városról, a bányászatról megmaradt fényképeket, azokat térben és időben elhelyezve. Kutatásának eredményeit a Tatabánya egykor és ma kiállításon mutatja be. Több könyv, katalógus és kiadvány szerkesztője, fotós társszerzője, fotó illusztrátora, valamint helytörténeti tanulmányok, írások, fotókiállítás megnyitók szakmai tevékenysége fűződik nevéhez. Felsorolni is nehéz lenne hány fontosabb önálló kiállítása volt Tatabányán, és országszerte. 

Több évtizedes példaértékű munkájának elismeréseként ma Ezüst Turul díjat vehetett át. 

Román Géza 1969-ben született Tatabányán. A zenéhez való ragaszkodása már kiskorában megmutatkozott. Iskolai tanulmányait 1975-ben, az akkor alakult Kodály Zoltán Zenei Általános Iskolában kezdte meg. A fiatalon elhunyt trombitás anyai nagyapja emlékére választotta a trombitát hangszeréül. Az általános iskola elvégzése után felvételizett a Magyar Néphadsereg Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolájába, ahová felvételt nyert, és melyet 5 évvel később felavatott zenész tiszthelyettesként elvégzett. Szakmai fejlődése érdekében jelentkezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri tagozatára, ahol 1997-ben trombitatanár és kamaraművész diplomát szerzett kitűnő eredménnyel. Közben tanított az oroszlányi Bakfark Bálint Zeneiskolában, és 27 éve rézfúvós tanára a tatabányai Erkel Ferenc Zeneiskolának. 

Társával, Román Krisztina fuvolaművésszel közösen, magyar szimfonikus zenekarok tagjaként bejárták a világot, koncerteztek Európa számos országában, de az Egyesült Államokba, a Karib térségbe, Dél-Amerikába, Kínába és Dél-Koreába is eljutottak. Mindmáig legnagyobb élménye, amikor 1993-ban II. János Pál Pápának adhattak koncertet Castel Gandolfo-ban, a pápa nyári rezidenciáján. 

2005 óta az újjáalakult Tatai Dandárzenekarban dolgozik feleségével. Az idei évben már 123 éves Tatabánya Város Szimfonikus Zenekarának, illetve annak elődjeinek tagja, 1988 óta. A zenekar újjáalakulása óta közreműködik a városi ünnepségeken, a Magyar Kultúra Napján, a Déva Gálán, alkalmanként a Príma Díjátadókon is. Változatos repertoár, sokféle zenei műfaj, a nagy zeneszerzők évfordulóinak megünneplése, a neves vendégművészek közreműködése, az új zenei trendek bemutatása mind-mind záloga a folyamatos sikernek. 

Trombitaművészként aktívan közreműködik a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft felkérésére a Nemzeti Kastély- és Várprogram rendezvényein. Alapító tagja a Tatabányai Black Diamond Big Band-nek, mely együttessel rendszeresen koncertezik városi és megyei helyszíneken. 

Román Géza gyermekkorától napjainkig szolgálja Tatabánya kulturális-művészeti életét, mindezt teszi megfelelő alázattal és empátiával a művésztársai, valamint a közönség felé. 

Több évtizedes példaértékű munkájának elismeréseként ma Ezüst Turul díjat vehetett át. (A díjat a nevében családja vette át.)