2011 - Juhász András

Juhász András nyugalmazott mérnök Bánhidán született, általános és középiskolai tanulmányai befejezése után pedig a Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát.  Munkás éveit a tatabányai bányászat szolgálatában töltötte. Szakmai munkája során, mint a legtöbb kezdő mérnök, termelőüzembe került és több felelős beosztásban végzett munkája során tanulta meg az egyetemen szerzett elméleti tudás gyakorlati alkalmazását. Első munkahelye a VIII. akna volt, dolgozott az embert próbáló Nagyegyházi Bányaüzemben, kiemelkedő eredményeket ért el a komplex gépesítésű fejtési rendszerek kialakításában. Aktív részese volt az első nagyegyházi frontfejtés indításának, majd az üzem bezárása után a vállalat központjába került, ahol beruházásokkal foglalkozott. Tatabányai szakemberként Vértesi Erőműben szintén beruházási munkakört látott el, ahonnan 2005-ben vonult nyugállományba.  1965 óta tagja az OMBKE-nek, rendezvényei résztvevője és szervezője, aktív őrzője és ápolója a bányász hagyományoknak. Részese volt azon kis csapatnak, akik kezdeményezték a bányászok védőszentjének megünneplését, Szent Borbála Napokat. Kezdeményezője és egyik alapítója a Szent Borbála Alapítványnak, amely tevékenységének eredménye a város egyik legszebb köztéri szobra. Ugyancsak egyik alapítója a Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítványnak, kuratóriumának kezdettől fogva tagja. Mint mérnök, komoly munkát végzett a jelentős városi köztéri alkotások létrehozásában, mint a már említett Szent Borbála szobor, a Bányász Kegyeleti Emlékmű, a Vida Jenő emlékkő. Tagja a Bányász Képzőművészeti Körnek, festményei közül számosnak témája a város és a bányászat. Juhász András egész életében a tatabányai bányászatot szolgálta, szakmai teljesítményével, és azon túl a szeretett szakma értékeinek, hagyományainak ápolásával és megismertetésével.

---

2010 - Stuber György

Stuber György 1965-ben bányamérnökként kezdte meg pályafutását Tatabányán. 1975-ben kinevezték a XV/a. akna aknafőmérnökének, majd ezt követően 1977-1990 között a Nyugati bányaüzem műszaki vezetője, főmérnöke lett. Tatabányai szakemberként 1997-ben a VÉRT-ben bányaigazgató helyettesként vonult nyugdíjba.

37 éves bányászatban eltöltött szolgálati ideje alatt több elismerésben részesítették, a teljesség igénye nélkül csak néhány fontosabb elismerése: Kiváló Bányász, Kiváló Feltaláló ezüst és arany fokozat, Szent Borbála érem, Tatabányai Bányákért érdemérem, Bányászati Szolgálati érdemérem bronz, ezüst és arany fokozata. Szakmai munkája során több cikket, tanulmányt és könyvet írt a tatabányai szénbányászat múltjáról. Többek között Ranzinger Vince, Kóta József és Vér László bányászati szakmai tevékenységét is a nagyközönség elé tárta.

Fiatalon, 23 évesen belépett az OMBKE-be (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület), ahol az egyesület rendezvényeinek részt vevője és szervezője volt. Az egyesületbe való belépésével elindult a bányászhagyományok ápolásának rögös útján. Tagja volt annak a csapatnak, akik a Szent Borbála Nap, mint hagyományos bányász ünnep létrehozását kezdeményezték. Alapító tagja volt a Szent Borbála Alapítványnak és a Bányász Hagyományokért Alapítványnak. 2004 óta a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának elnökeként részese annak a tevékenységnek, amely a bányászati tárgyi emlékek összegyűjtésére és bemutatására irányul. Szakmai hozzáértése, tapasztalata és a bányászhagyományok iránti elkötelezettsége hozzásegítette a megyeszékhelyt ahhoz, hogy a Szabadtéri Bányászati Múzeum Európa egyedülálló bányászati gyűjteményével büszkélkedhet.

Stuber György egész életével a tatabányai bányászatot szolgálta, szakmai munkája során teljesítményével, a szakmakultúra értekeinek megmentésével, ápolásával és megismertetésével sokat tett és tesz a város bányász múltjának megőrzéséért.

---

2009 - Bársony László

---

2008 - Dr. Csiszár István

---